A Hazáért

Valahol már leírtam, amikor megszületett az első kisfiam, félretettem az úgynevezett irodalmi munkásságomat, mert az nem volt kérdés, hogy mi a fontosabb. Írónak lenni csak mindenek előtt, mindenek felett lehet. Apának lenni ugyanúgy. A kettő együtt nem megy. Huszonhét éves koromban néhány Kortársban meg Élet és irodalomban megjelent novellám és egy tévéjátékom után Örkény, Ottlik, Illyés Gyula, az egyetemi professzorom, Vayer Lajos, a Kortárs főszerkesztője, Simon István, a Népszabadság félelmetes kritikusa, Hegedűs Tibor azt mondták, írták, hogy nagy író van indulóban. Ezt a pályát, az emberiség kultúrájának abszolút fundamentumát, ami valószínűleg még az építészetnél és a zenénél is fontosabb, masszívabb alap, ezt kellett elhagynom egy kisfiú, aztán hamarosan egy másik kisfiú miatt. Úgy is mondhatnám, ösztönösen ezt tettem, olyan gyorsan döntöttem, annyira nyilvánvaló volt, hogy hozzájuk semmi nem ér fel.

Úgy vélem, egy anya esetében ez végképp nem lehet még kérdés sem. Fel sem merülhet, hogy választani kell - a gyereknél semmi nem lehet előbbre való. Az emberiség legundorítóbb képződménye, a politika, a hatalom csak nagyon ócska lélekben merülhet fel mint mérlegelési szempont, és még egy jellemtelen, aljas nő sem juthat el odáig, hogy a gyerekeit feláldozza néhány gazember hatalmi tébolyáért.

Ha netán valaki az én olvasóim közül eljutna odáig (valószínűtlen), hogy egy üzenetet átadhat Varga Juditnak, mondja meg neki, aligha van borzalmasabb érzés, mint a saját gyerekeiben iránta feltámadt megvetés. Láttam ilyet, viszonylag közelről a felmenőim között. Ebbe még egy olyan hulladék karakter is belerendül, mint a volt igazságügy miniszter.

Mi újság?

 

Schmidt Mária: Karácsony antipolitikus, Magyar Péter mesél

Van egy ismerősöm, aki olyan iszonyatosan buta, amilyet ritkán lát ember, dehát az illető rokon, ez a fajta ismeretség meg nem választás dolga. Ahányszor kinyitom reggel valamelyik portált, és beleolvasok a címekbe, cikkekbe, mindig ő jut eszembe. Nem is tudom, miért nem valamelyik ilyen internetes "lapnál" dolgozik. Nem tűnne ki, a színvonal, ami a jelen "újságíróját" jellemzi semmivel nincs magasabban az övénél. A hetven éven felüli ügyvéd, akitől elárverezték a lakását, benne mindent, ami az életet jelentette, pórul járt, az egyetemisták, akik lakást akarnak bérelni, albérletet keresnek, a magyar nácipárt prominense az államelnöknek  az édesapja, aki valamiért azt akarja, hogy megmérjék, az megméretteti magát, ha valami megnő, az meg kinövi magát és így tovább, nincs egyetlen mondat, amiben ne volna valamilyen nyelvhelyességi hiba, rendetlen, gondozatlan mindegyik portál - amilyen az egész ország. Az előbb olvastam a fenti címet. Egy "baloldalinak" vélhető helyen. Belelapoztam, hogy vajon mi történhetett ezzel a megátalkodottan fasisztoid, kártékony, a rokonomhoz hasonlóan iszonyatosan buta nővel, amiért ezt a címet kitették - nyilván kinevezték világigazgatónak vagy elütötte az autó. Nem. Megkérdezték a véleményét. És azt ideteszik nekem az arcomba. "...Megkérdezték a cápát, helyes dolog-e a vegetarianizmus, megkérdezték a betegséget, hogy érzi magát, megkérdezték a poloskát, hogy lehetne a vérontást elkerülni?..." - írta Karinthy Frigyes a világirodalom egyik legzseniálisabb filozófiai kiáltványában, Örkény Egyperceseinek ősében. Karinthy valami nagyon vadat, nagyon ostobát akart illusztráció gyanánt felidézni - de  hol van az attól, hogy egy baloldali lap megkérdezi fentnevezettet, mi a véleménye.

Előbb megszűntek az újságok. Most ezekről az elektronikus hulladékokról is leszoktatnak. Lehet, csak óvni akarnak. Jobb, ha nem tudom, mi történik a magyar hírportálokhoz hasonlóan elbutuló világban.

Az oknyomozó újságírásról

Magyar Péter propagandistának nevezte a HVG újságíróját, aki csak a munkáját végezte

 Ez egy jó minőségűnek vélhető portál címe.

A HVG hétfő este bemutatott néhány részletet abból a rendőrségi jelentésből, ami arról szól, hogy egy testőr szerint hogyan veszekedett 2020-ban Magyar Péter és Varga Judit. A cikkben bemutatták, hogy a szerző, Dezső András hogyan járt el, amikor egy szivárogtatótól megkapta a jelentést:

1. független forrásból megerősítette, hogy maga a dokumentum valódi,
2. megkereste Magyart, hogy elmondhassa, ő hogy emlékszik az esetre,
3. tovább dolgozott azon, hogy megerősítse a részleteket, nem publikálta a teljes dokumentumot kritika nélkül, amint megkapta.

Ez meg a szövegének egy része. Ez egy 48 éves (megnéztem) újságíró terméke. Azaz nem gyerek, aki kölyökmacska módjára ugrik minden pamutgombolyagra, ami mozog. Egy 48 éves embernek lehetne már ízlése, modora, etikai érzéke, tudhatná, hogy bizonyos dolgok nem tartoznak a nyilvánosságra. Ezeket a dolgokat nyálas, ócskalelkű bulvárfirkászok piszkítják az olvasó elé, és gyilkolnak például úgy, ahogyan Diana wales-i hercegnét gyilkolták meg.

Néhány napja megírtam a véleményemet a renegátokról. Most azt akarom csak rögzíteni, hogy az ő magánéletét ugyanolyan érinthetetlennek tartom, mint bárki másét. Ha valaki meg akarja támadni, tegye bárhogyan, de így ne. Ez nem "oknyomozás", ez sunyi, jellemtelen leskelődés.

P.S.: A kollégának, aki ezt a gusztustalan, értetlen, éretlen cikket írta, ugyancsak el kellene gondolkodnia azon, milyen ügyben is "járt el" a nagyszerű "oknyomozó".

Fentiek mindaddig érvényesek, amíg nincs jogerős bírósági ítélet arról, hogy a "cikk" alanya bűnöző.

Szóljon már valaki

...a magyarok a gyerekek oldalán állnak, míg Orbán Viktor a pedofilokén. Ki fogjuk söpörni az orbáni pedofilhálózatot és az Orbán-rendszert!

Szóljon már valaki ennek a DK jelű, egyre ostobábban viselkedő konglomerátumnak, hogy hagyják abba ezt a pedofilozást. Tudom én, hogy próbálják alkalmazni a göbbelszinek nevezett egymondatos sulykolást, de ez így nem lesz jó. Nemcsak azért, mert a "pedofil" jelentéséről az ország 90 százalékának fogalma sincs, hanem mert ha értené is, a magyarok NEM a gyerekek oldalán állnak. Valószínűleg nincs még egy ország a világon, ahol ilyen mértékű volna a szülői tudatlanság, ahol a népnyelv hagyománya "szógám" megnevezéssel tartja számon a gyereket, és ez még a szeretetteljes változat. Az a néhány tízezer tüntető nyilván a gyerekek pártján van. Valószínűleg nincsenek sokkal többen.

És legfőképpen nincs "orbáni pedofilhálózat"! Tényleg ennyire bornírtnak tetszik lenni? Hogy ha volna is ilyen hálózat, ez volna a legnagyobb baj?! 

Ünnep

"De eddig még az elszánt Kossuth-gyűlölők sem kezdeményeztek utcanévváltást. Vagy ha mégis, nem jártak sikerrel. Merthogy a szabadelvűség és szabadságeszme nemzeti hagyományunkhoz tartozik kiradírozhatatlanul."

Ezt egy jószándékú, majdnem teljesen ártalmatlan gittegylet, a Magyar Helsinki Bizottság honlapján olvastam.

Évtizedek óta próbálom eljuttatni legalább az értelmes emberekhez annak a ténynek a megállapítását, hogy kártékonyabb, a magyar népet még a korábbinál is mélyebbre süllyesztő, önimádó, ennélfogva végtelenül ostoba tömeggyilkos nincs a mi történelmünkben, mint Kossuth Lajos. Nem fogom itt most elölről kezdeni a felsorolást, milyen bűnöket követett el, hányan próbálták félreállítani, legalább megzabolázni ezt a rossz jellemű, gerinctelen, gyáva alakot, aki még bukása és sunyi elinalása után is folytatta a károkozást, elég, ha a Jóreggelt Európa keresőjébe valaki beírja a nevét, itt sokmindent megtalál. 

De nem vagyok "Kossuth-gyűlölő". Nem azért, mert ezt az érzeményt kifelejtették belőlem, hanem mert az illető nem alkalmas alanya semmiféle érzelemnyilvánításnak. A hulladéknak, az ócska holminak nincs gyűlöletkeltő hatása, az csak hulladék, ócska holmi. El kell tüntetni mindenhonnan, ahol fertőzést okozhat. Sokszor elmondtam, ez a nép akkor kezdhet közelíteni az európaiság fogalmához, amikor az utolsó táblát is eltávolította, amin Kossuth neve van, és az utolsó szobrot, emlékművet is lerombolta, amin ez az alak rajta van.

Akkor már majd soha többé senki nem fogja leírni, hogy a szabadelvűség és szabadságeszme nemzeti hagyományunkhoz tartozik kiradírozhatatlanul, mert felelős szervezethez nem kerülhet olyan iszonyúan buta ember, aki ezt komolyan gondolja.

Címszavakban

Nem szeretem a renegátokat. Nem azért, mert elárulják azt a helyet, "eszmét", politikai közeget, ahol voltak, hanem mert ott voltak. A tagadást (nego, negare...) viselem rosszul, a "megvilágosodást", ami rendszerint akkor következik be, amikor a renegát egyszercsak úgy gondolja, a hely, az eszme már elviselhetetlen bűzt áraszt. Elviselhetetlen volt az a bűz korábban is, csak akkor még a szolgálat busás haszna elnyomta a rothadás áporodott levegőjét. A jobboldaliság meg akkor sem változik kívánatossá, ha a renegát odahagyja az akolmeleget. A "belváros szívében" ünneplendő, szabadságot hazudó felhívás sem teszi kívánatosabbá a jobboldali ideológiát.

Egy hónapja a női nem szégyenének neveztem azt a két "asszonyt", akik lemondtak. Azóta eltűrték, hogy a nagyhasú bugris leasszonyozza őket, és fejcsóválva helytelenítse, amit tettek. És tűrnek azóta is. Elhiszem, hogy az ígéret a busás jövőről nagyon csábító, egy közepesen tisztességes ember el is gondolkodna rajta, nem ér-e többet, mint az aprópénzre sem váltható becsület, aztán a közepesen tisztességes is úgy döntene, nem, nem ér többet. Ezek ketten valószínűleg el sem gondolkodtak. Tényleg a női nem szégyenei. Ha majd egyszer mégsem bírják tovább, és kipakolnak, akkor legalább a nőségük érvényesül. Az ő érdekükben remélem, hogy egyszer belegondolnak, milyen nyomot hagynak a saját gyerekeikben.

Az "ellenzék" ezenközben még mindig pedofilozik. Egyik ostobábban, mint a másik - a magát végtelenül tökéletesnek képzelő, valaha valamivel jobb formát mutató, a jelenre végképp taszítóvá vált kisgyerekes anya, a női nem harmadik szégyene, nemcsak ostobább a többinél, kártékonyabb is.

A szotyolahéjköpködő tahó eddigi legjobban sikerült aljassága annyira bevált, hogy ő is csak csodálkozik, nyilván nem gondolta, hogy ez a kegyelmi ügy ennyire eltereli a figyelmet a fontos dolgokról - hogy ez az "ellenzék" tényleg ennyire tehetetlen, szánalmas, ártalmas, ízléstelen és bárgyú.

P.S.: Ma reggel olvasom, hol lesz a március 15-i ünneplése annak, hogy az 1848-as események következtében meghalt soktízezer ember egy tökéletesen értelmetlen "forradalom és szabadságharc" során. A megjelölt hely nem a "belváros szíve", még csak nem is a belváros. Elmondtam milliószor, kevés normális, adatokon alapuló, meghatározható hagyománya van ennek az országnak, a pesti belváros ezek egyike. A kiskörút és a Duna által határolt terület, az a belváros. Ami azon kívül van, nem az.