Borbély Szilárd: Nincstelenek

"Kis vesszővel ütik a kutya orrát. Van olyan kutya, amely sokáig bírja a tehetetlen dühöt. Rángatják a láncot, hörögnek és hánynak a fulladástól. Egyszer eljön minden kutyánál az a pillanat, amikor összeomlik. Későn fogja fel, hogy egy millimétert sem tud előrébb menni. A kínzója hiába van ott az orra előtt, mégis elérhetetlen. A kis vesszővel a kutya orra hegyére mért pici ütések egyszer csak összegződnek. Hiába a vicsorgás, hiába a düh, hiába az erő. Egyszer csak a legbátrabb kutya is elszalad és el akar bújni. Menedéket keres. Vinnyogva lapul be az oldalára állított almásládába, amely a háza a beledobott rongydarabbal. Vagy keres valami farakást, és megpróbál behúzódni alá. Vinnyogva dugja be a fejét valahová. A kihevült test reszket, mint a kocsonya. Ha nincs más, akkor a mancsai közé dugja be a fejét. Mert összeomlott. Már többé soha nem lesz szabad. Már hiába engedik el. Csak félelmében ugat. De retteg." 

A kis vesszővel az orrunk hegyére mért pici ütések összegződtek. Már soha többé nem leszünk szabadok. Már nem is ugatunk. Csak rettegünk.

Tehetetlenség

Ezt április 10-én olvastam a neves szociológus, baloldali influenszer neve alatt, akinek különben kedveltem az írásait, és hiteles személyiségnek tartottam:

„Most már nyugodtan leírhatom, mert a jelenben nincs semmiféle tétje, de a jövőre vonatkozóan hordozhat tanulságot. Én - amint ezt akkor jeleztem is - mind a mai napig meg vagyok győződve arról, hogy a fidesz meghekkelte az előválasztás második fordulóját és jelentős szerepet játszott abban, hogy Márki-Zay Péter lett az ellenzék közös miniszterelnök jelöltje.”

Akkor kellett volna szólni. Most már tényleg nincs tétje. Nem tudom, akkor lett volna-e, amint tetszik látni, én akkor szóltam, aztán mire mentem vele. Pedig ugyanannak a jegyzetnek a végén (2021. október 20. – most április 4-én idéztem belőle) van még egy bekezdés, amiről mostanában tele szájjal beszélnek sokan, pedig akkor kellett volna:

„El ne felejtsem: ha jól tudom, a jövő tavaszi választás lapján nem lesz olyan rész, ahol miniszterelnököt vagy akár miniszterelnök-jelöltet kell ikszelnünk, nem a mi dolgunk. Ilyenformán ez a mostani játék nagyjából valami olyasmit döntött el, hogy a Kolnay vagy a Barabás rágja a gittet ezentúl. Annak még örülhetnék is, milyen mértékig sikerült felbolydítani a kormánypártot, ha nem a mi pénzünket költötte volna. Annak már kevésbé, mivel járt ez a totálisan értelmetlen akció. Attól ugyanis, hogy ezt máshol még undorítóbban csinálják, ez a mi kis viharunk a biliben nem lesz kevésbé émelyítő – ha valaki az ebédlőasztalra nagydolgozik, azt le lehet takarítani, az abroszt ki lehet mosni, de a bunkóság emléke megmarad. Aki egyszer képes volt az orrunk alá büdösíteni, az máskor is meg fogja tenni.

A pártok azt kezdenek ezzel a rosszemlékű szavazással, amit akarnak, az ő dolguk, a jobboldali jelölt melletti melldöngető kiállásukkal együtt. Nekünk választópolgároknak e tárgyban nincs többé dolgunk. Ha valakinek netán lelkiismereti válságot okozott, hogy miniszterelnök-jelöltet így vagy úgy választott, azt megnyugtatom: nem tett semmi fontosat, semmi olyat, aminek bármilyen következménye van.”

Mindenki hirtelen borzasztó okos lett.

Mióta élek, mindig mindenben kételkedem, elsősorban magamban, a magam ítéleteiben, legelőször abban, jól tudom-e, amit tudni vélek. Ma is némi szorongással írom le, amit fontosnak tartok leírni, hiszen azt nyilván mindenki tudja.

Akkor is kerestem azokat az írásokat, amik arról szóltak, hogy szánalmasak vagyunk az „előválasztásunkkal”, és iszonyatosan ostobák, amiért diadalmasan elfogadtuk és a saját döntésünknek képzeltük a csúti dagadt kertitörpe által kitalált aljasságot egy jobboldali mélykeresztény „megválasztásával”, de nem találtam ilyet. Kezdek gyanakodni, hogy tényleg én teszem fel egyedül a megfelelő kérdéseket. Magyarázatféle volna rá: nincs több nyolcvan éves a kínálatban, aki annyiféle aljas politikus tetteit látta, valószínűleg olyanok sem sokan élnek, akik 56 után hónapokat töltöttek siralomházban, akik belülről csinálták végig azt a tökéletesen értelmetlen és tragikus háborút, amit még most, 66 év múltán sem vagyunk képesek megérteni és értékén kezelni – és akit minden rendszerben ellenségként kezeltek, méltán, mert az is voltam és most is az vagyok. De hát ez a múlt, ezek az évtizedek sem kellenek ahhoz, hogy dührohamot kapjon egy többé-kevésbé értelmes ember, midőn azt hallja a legrosszabb fajta influenszertől, a politikai elemzőtől, hogy Márki-Zay jól teszi, ha alapít egy jobbközép pártot, „van annak hely”.

Komolyan? Kell még egy? Jobboldali párt? A meglévők mellé, mert nem elég az a fasisztoid-fasiszta társaság, ami harminckét éve különböző neveken már legálisan szennyezi ennek a szerencsétlen, eo ipso jobboldali népnek az egyszerűségéből és gyávaságából fakadóan minden gyűlöletre hörögve inklináló tudatát? Nagyon nehéz megérteni, hogy a jobboldali „eszme” a fasiszta ideológia alapja? Hogy egy jobboldali ember gondolatvilága a maga permanens hazudozásával a fasizmus televénye? Húha, miket mond, hű de felháborító, irtózom az ilyentől, hú hogy lehet ilyeneket beszélni – ne tessék sápítozni, tessék megcáfolni, értelmes adatokkal, érvekkel. A jobboldal ugyanis – próbáltam már elmagyarázni sokszor – olyan nézeteket hirdet, amik gátolják az emberi fejlődés, az emberré válás folyamatát. Éppen ezért nem értem azokat a megnyilatkozásokat, amelyek szerint szükség van a jobboldalra. Az égadta egyvilágon semmi szükség nincs ugyanis a hagyomány- és tekintélytiszteletet önmagáért parancsoló, az emberek közötti egyenlőtlenséget erőszakkal is fenntartó, a változást, a fejlődést csak mérsékelten, mondhatnám fogcsikorgatva elfogadó társadalom-„filozófiára”, ami összességében az ember ellen van. Ez egyszerűen létezik, méghozzá iszonyatos tömegben, de ennek a szomorú ténynek az ismerete nem jelenti az elfogadást. Nem ezek a szemforgató, természetellenes „értékek” jelentik ugyanis a politikai váltógazdaságot, a többszínűség nem az emberi és az embertelen közötti különbséggel írható le. Jobb híján nevezzük ezeket bal- és jobboldalnak, dehát már régen nem arról van szó. Voltaképpen olyan régen, hogy az ókori görög kultúrában (ami nézetem szerint az emberiség történetének máig utol nem ért tökéletességű társadalma volt) még senki nem ismert oldalakat, és mindaddig, amíg a kereszténység el nem pusztította Rómát és általa a görög örökség utolsó emlékeit, a később atlanti térségnek nevezett régióban senki nem is próbálta dicsőíteni az embertelenséget. Ez egyedül a kereszténység vívmánya, az istenfélelemre nevelő, az embert birkává alázó katolikus vallás következménye. Ami meg akarta fojtani a renaissance evilági boldogságra törekvő életkedvét, a felvilágosodást és egyáltalán mindent, ami tagadni merészelte a túlvilági üdvözülést. Márki-Zay azért kért folyton bocsánatot, mert ezt a rutint hozta a maga mély kereszténységével, mert halvány fogalma sincs arról, hogy ezt a baromi gesztust éppen az ő imádott Jézusa (akit ráadásul állandóan krisztusoznak) próbálta kiirtani, mikor kizavarta a templomból a kereskedőket. Ő ugyanis pontosan tudta, hogy a különféle állatok legyilkolásával és elégetésével nincs elintézve a már elkövetett bűn. A bűn ugyanis bűn marad, nem megbocsátandó, hanem büntetendő, a bűnnek kell hogy legyen következménye. Mely következmény nyomán az elkövetett bűn még mindig bűn marad. Egy bocsánatkéréssel nincs elintézve semmi. A pápa annyiszor kér bocsánatot az egyház elkövetett bűneiért, ahányszor akar, én például nem bocsátok meg a kereszténység által meggyilkolt százmilliók ellen elkövetett bűnökért, sem a papok egyéb aljasságaiért, sőt, (ó irgalom atyja ne hagyj el) én a pápának sem bocsátok meg az álságos uralkodásáért, az emberek kifosztásával keletkezett elképesztő vagyonért, a világ fejlődése elé fektetett gátakért. A bocsánatkérésnek ez a fajtája a hazugság minősített esete, Márki-Zay nem hirtelen felindulásból követ el olyan tetteket, amik apró kisiklásoknak tekinthetők, és tényleg elnézhetők, hanem olyasmit mond és tesz, ami az ő lényegéből fakad, amit szeretne érvényes viselkedésnek tudni, csak hát nem lehet.

Egy vallásos ember, aki fennen hangoztatja is a maga „hitét”, voltaképpen alkalmatlan mindenféle közfeladat ellátására. A primitív ember istenvágya, a körülötte lévő világtól való félelme, ami a magyarázatok megkeresése helyett mindig a túlvilági üdvözülésbe vetett hitbe hajszolja a „hívőt” – ez megint csak a permanens hazugság fészke. A többi, politikai hazugságról most nem beszélek, nincs annyi időm. A fasiszták szánt szándékkal váltották valósággá a hazugságokat. Alapvetően azt az ősrégi nyugati előítéletet aknázták ki, amely összekeveri a valóságot és az igazságot – írta Hannah Arendt –, és azt tették »igazzá«, amit mindaddig csakis hazugság formájában lehetett kimondani. Ami ennek a mi népünknek a történelmében borzalmas, azt kivétel nélkül a jobboldal okozta a maga hihetetlen bornírtságával. Ugye nem tetszik azt képzelni, hogy Rákosi és Kádár rendszere baloldali volt? Ugye nem tetszik azt képzelni, hogy létezik kétféle oldali diktatúra? Nevezettek éppúgy a fasizmus torz kinövései voltak, mint a többi, akiket a történészek annak neveznek, mert képtelenek felfogni azt, amit József Attila már a 30-as években tudott a kétféleképpen nevezett, de majdnem tökéletesen egyforma rendszerről, amit természetes egyszerűséggel fasiszta kommunizmusnak nevezett.

De hát nem is ezt akartam mondani. Hanem csak csöndes szomorúságomat akartam azok elé tárni, akiket illet. Az úgynevezett ellenzék elé, mely formáció továbbra is úgy képzeli, hogy ott folytathatja, ahol abbahagyta. Például szegény Gyurcsány is, akit én változatlanul az egyetlen politikusnak tartok a végtelen förtelmes bandából, de aki tényleg lejátszott, aki 12 év alatt sem tudott kimászni abból a gödörből, ahová egy pitiáner köztörvényes bűnöző lökte. Nincs tovább.

Nyúlós, gusztustalan nyavalygás, amit ezek az emberek produkálnak, elég volt.

Még egyszer utoljára elmondom, mit lehet és mit kell tenni, ha most sem értik meg, tényleg takarodjanak ki az életemből.

Rémületesen tele volt a szájuk az elszámoltatással. Mondják, kedveseim, mi változott? Hová lett a lelkesedés? Már megszűnt az elszámoltatásra való ok?

Egy ócska tróger, egy rohadt gazember lett ismét Magyarország miniszterelnöke. Tetézve az eddigi bűneit. Vagy felelősségre vonni valakit akkor lehet, ha az nem ütközik nehézségekbe? Ha ügyészség, bíróság a fennhatóságunk alatt van, mi diktálunk nekik, megy minden könnyedén?

Tessék végre felfogni, egy diktatúrát nem lehet választásokon megbuktatni, különösen olyan béna nulláknak nem, amilyen ez a lábszagú ellenzék. Amelyik most is szájtátva nézte, hogyan csinálnak belőle még hülyébbet, mint amilyen különben is. Mit csinált a két gonosztevő öt órán át Moszkvában? Mivel tartja sakkban a nagy orosz atyuska ezt a motyogó, szájszélnyalogató lumpenparasztot olyan hatásosan, hogy mozdulni sem mer? A drága jó Mérő László, a kiváló matematikus tényleg azt hiszi, hogy ha egy kis faluban úgy működött minden, ahogyan ő látta, akkor ez egy csalásmentes választás volt? Háromszáz emberből vonunk le következtetéseket nyolcmillióra? Ha én láttam a szavazólapokat, akkor mindent láttam?

Csak azt akarom mondani, hogy egy köztörvényes bűnöző Magyarország miniszterelnöke. Akit Márki-Zay már följelentett, mert az illető átment a piroson vagy valami ilyesmiért.

Perelni ellenzékből is lehet. Az kétségtelenül nehezebb, mint hülye „oknyomozásokat” folytatni és ezáltal megpróbálni botrányt csinálni, de az egyetlen lehetséges út a kitörésre. Ne tessék nekem következő négyévezni (különösen nyolcévezni) meg együttmaradásról sóhajtozni – nix. Nincs tovább. Vagy börtönbe juttatják Magyarország miniszterelnökét, vagy itt fog ülni a nyakunkon élete végéig. Vagy nekiállnak perek százait elindítani és végig vinni az összes miniszter és egyéb gonosztevő csatlós ellen, vagy tessék eltakarodni végre, ki innen! Baromi meló, tudom. Lehet elkezdeni megdolgozni a pénzükért.

Tessék kérem felébredni.

Van még valami?

Ezt nem azért teszem ide, mert meg akarom mutatni, milyen kiváló jós vagyok. Nem vagyok az. Nem kiváló, semmilyen. Csak azért, hogy igazoljam, már a második forduló előtt látható volt, mi történik valójában.

2021. OKTÓBER 7., CSÜTÖRTÖK

Egyszercsak

Olvasgatok mindenfélét. Majdnem mindenütt azt, hogy ez a Márki-Zay nevű hogyan fel tudott jönni. Miként az üstökös. Egyik napról a másikra.

Eltűnődtem azon, ez vajon miképpen volt lehetséges. Közvetlenül azután, hogy azon is eltűnődtem, miért gondolja ezt mindenki természetesnek. Hogy ez csak úgy lett. Mit tesz isten? De még ez a kérdés sem merült fel senkiben. Hogy esetleg az isten. Nem, még az sem. Ez van és kész. Egyszercsak. Ahogyan azt a magyar történelemírásban megszoktuk. Egy törzsi szövetségben élő, tanulatlan, a kor és a hely (a később Európának elnevezett földrész) szellemi és kulturális színvonalától évezredekre elmaradt, primitív despota egyszercsak „felveszi” a kereszténységet. És nyomban ezzel együtt államot alapít, egyedül az egész földkerekségen, hétszáz évvel mindenki más előtt (az első, államnak nevezhető társadalmi formáció valamikor a 17. század végén jött létre Hollandiában). Egyszercsak.

Mi ezt szeretjük, ehhez vagyunk szokva, magyarázat, ok-okozati viszonyok feltárása szükségtelen, nálunk minden csak úgy lesz. Egyszercsak.

Márki-Zay Péter egyszercsak felugrott a második helyre, miután korábban ugyancsak egyszercsak harmadik lett. Akkor sem érdekelt senkit, hogyan lehet az, hogy egy alföldi polgármester, aki finoman szólva nem éppen világhírű, így tör előre. Egy korábbi fidesznyik. Egy keresztény népnemzeti. Aki a határon túliak minden eszement privilégiumát megtartaná. Aki templomba jár. Sok gyereke van. Tetszik is neki a fidesz családtámogatási rendszere.

Az a helyzet, hogy nem ismerem azt a számítógépes technikát, amivel a világ egyik legfejlettebb országának az elnökválasztásába úgy bele lehetett nyúlni, hogy az illető társadalmi rendszerbe alig illeszkedő paprikajancsi legyen az elnök. Azt sem tudom, hogy egy olyan csodálatra méltó nemzet, amilyen az angol, hogy tehette meg azt, amit brexitnek nevezünk, és amiről korábban is, azóta is lehet tudni (ha valaki képes az egyszerű gondolkodásra), hogy ez a húzás az öngyilkosság határára taszította Angliát és vele együtt a Brit birodalmat.

Ezenkívül azt sem tudom, a 2018-as magyarországi választások alkalmával a néhány órás számítógépes leállás végeredményeként hogyan lett a kétharmad, amikor abszolút hiteles, magasan képzett informatikusoktól már akkor lehetett tudni, hogy a fidesz szavazói nem érték el az egymilliót.

Csak azt tudom, hogy ezek megtörténtek. Valamint azt, hogy az emberiség történelmében a társadalomfejlődés soha nem mutatott csodákat, magyarázhatatlan varázslatokat. Úgy értem, mindig mindennek oka volt, és ez az ok mindig ismerhető volt azok számára, akik képesek voltak föltenni a megfelelő kérdéseket.

Márki-Zay nem egyszercsak lett ott, ahol most van. Ez egészen bizonyos. Azt nem tudom, hogy akinek érdekében áll létrehozni ezt a pozíciót, mit tett, még kevésbé, hogyan tette azt.

Csak abban vagyok bizonyos, hogy én nem a közvélemény kutatók eléggé szánalmas (bár kétségkívül nagyon jövedelmező) tevékenységével foglalkoznék, hanem felkutatnám a legjobb informatikusokat. Akik tudják, mindazt hogyan lehet megcsinálni, amit fentebb leírtam.

Ehhez persze az kellene, hogy legyen legalább egyetlen ember, aki képes felfogni, Márki-Zay nem „egyszercsak” alakja ennek a játszmának. A viselkedése, a szövegei (a nők lenézése, négerezés, cigányozás satöbbi) nem véletlen kisiklások, ez az ember olyan, amilyennek egy fidesz-rendszerben egy korifeusnak lennie kell.

Innen már tényleg csak egy lépés megkísérelni legalább, hogy az „ellenzékre” váró bukást ezen a ponton még el lehessen kerülni.

Nincsenek illúzióim.

P.S.: Majd' elfelejtettem, nagyon nem szeretném, ha valakiben kétségek maradnának a fenti mondat után, amivel a közvéleménykutatókat érintettem. Egy lényegében használhatatlan, a kártyavetéshez hasonló megbízhatósággal működő, primitív és nagyképű "szakterület" kártékony képviselőit tetszik mostanában favorizálni. Abba kellene hagyni. Körülbelül olyan fertőzők és ártalmasak, mint a bulvár és a reklámbiznisz együttvéve.

Aztán meglett az előválasztás végeredménye. Arról is írtam, október 20-án, abból is ideteszek egy részletet:

És végül még valami. Az itt következő rész nem tények és tudományos tételek sorozata, mint a fentiek, csak valami olyan, amit a jogban alapos gyanúnak hívnak, de bizonyítékom nincs, bár az adatok bőven elegendők közvetett bizonyítéknak.

A miniszterelnök jelölti versenyt megnyerte egy délalföldi kisváros polgármestere, akinek az ismertsége ennek megfelelő, a kampányra költhető pénze minimális. Már az első forduló utáni eredménye is feltűnő volt, amennyiben azt vesszük alapul, hogy Hódmezővásárhelyen a megválasztásakor 13 000-en szavaztak rá. Most az első fordulóban tízszer ennyien, ez egyben a teljes kisvárosi népesség létszámának háromszorosa. Épp annyian, amennyi ahhoz kellett, hogy tovább jusson. A nála minden szempontból ismertebb Jakab és Fekete-Győr nem jutott el a 15%-ig, ő igen. De jó, egye fene, ennyi esetleg elképzelhető, bár nem győzöm hangsúlyozni, a politikában, a történelemben nincsenek csodák. De ami utána történt, az ép ésszel felfoghatatlan. Mégis mindenki természetesnek tekinti. Háromszor annyian, 250 000-rel többen szavaztak Márki-Zayra, mint az első fordulóban. Ráadásul szájtátiék (a többiek meg az „elemzők”) azt mondják, ezek mind fiatalok voltak. Tényleg? Honnan tetszik tudni? Fiatalok? Akik tömegestül rohantak szavazni egy bevallottan jobboldali, a vallásosságára büszke, a gyerekverést normálisnak tartó, a nőket lenéző, cigányozó, négerező, melegező emberre? Azaz valaki olyanra, aki garantáltan olyan nézeteket hirdet, amikről egyvalamit lehet bizonyosan tudni: a fiataloktól mindez abszolút idegen. Egyszerűen nem fér össze az ifjúi világképpel. És mindez miből? Egyszercsak lett annyi pénz, amennyiből egy ilyen csodaeredménnyel végződő kampányt végig lehet csinálni? Aminek különben az eredményhirdetéséig semmiféle híre nem volt? Ami akkor kezdett még a szűk ellenzéki médiában is szennyes hullámokat vetni, amikor ez a két nagyszerű férfiú, a főpolgármester és a vidéki kisvárosi egymásnak esett?

Komolyan tetszik gondolni, hogy a regnáló miniszterelnök, valamint a kormánypárt meg van riadva és kapkod? Attól az eredménytől, amit nagy valószínűséggel ők terveztek meg és ők kiviteleztek? Akkor ezek annál is sokkal hülyébbek, mint amilyenek valójában. Szerintem most inkább éppen halálra röhögik magukat ezen az ünneplő ellenzéken, amelyik már megint egyszer beszopta az ő manipulációjukat.

Tetszik gondolni, hogy ezt egyedül én látom így? Az nagyon szomorú volna.

Nagyon szomorú, de úgy fest, tényleg egyedül én láttam így. Pedig - mégegyszer - én nem jósoltam, csak leírtam azt, ami néhány evidens kérdés feltétele után nyilvánvaló volt.

Egyelőre nincs több kérdésem.

Még valami. Amit a közvéleménykutatókról írtam, fenntartom. Sőt hatványra emelem. A Mediánnal együtt. Ők sem közelítették meg az eredményt.