Tennessee Waltz

Mutatok valamit, ha nem bánják, hogy elegem van a napi aktualitásokból.

Tennessee Waltz a címe, eredetileg country nóta, egy Pee Wee King nevű, lengyel származású énekes adta elő a saját szerzeményét, de senkit sem érdekelt. 1946-ban Cowboy Copas csinált belőle még mindig mérsékelt sikerű slágert, de ezt a felvételt már sűrűn játszották a rádiók. Akkor jött Patti Page, az ő neve elég volt a listák élére kerüléshez. '49-ben a mintaházaspár, Les Paul és Mary Ford világsikert készített a 8 sávos magnón (Les Paul volt az első ismert muzsikus, aki a különböző sávokra különböző dallamokat játszott fel, azaz basszust, ritmuskíséretet, ő volt az egész zenekar, Mary Ford pedig önmagának tercelt, olykor egy harmadik sávon még vokálkórust is adott). Az ő felvételüket egyszer még a Magyar Rádió is leadta, gondolom, figyelmetlenségből - ha jelenlegi miniszterelnökünk példaképe, Rákosi Mátyás ezt meghallotta volna, nyilván lecsukatja a szerkesztőt. Tekintsük e legutóbb említettet kiindulásnak, szerintem ez máig kiváló előadás.

Néhány évvel később egy néger zseni énekelte el a Tennessee Waltz-ot, ez a felvétel már nyomokban sem emlékeztet a country-eredetre. Sam Cooke itthon kevéssé ismert, 1964-ben, 33 éves korában meghalt, egy motel-tulajdonos lelőtte. Az illetőt fölmentették, mert önvédelemre hivatkozott. Ez akkor ott Amerikában természetesnek számított, Sam Cooke csak egy néger volt. Azóta változott a világ, most éppen egy néger az amerikai elnök. Mi ott még nem tartunk, ahol az amerikaiak tartottak 1964-ben, de most nem erről van szó. Cooke egyik (szerintem a legjelentősebb) elindítója volt a soulnak, különben is közelebb állt a jazzhez, mint a pophoz, neki ezt jelentette Pee Wee King szerzeménye:

Évtizedekig azt hittem, ezt lehetetlen túldobni. Már úgy értem, készíteni egy olyan előadást, ami ezzel vetekszik. Aztán néhány éve egy lánynak sikerült. A felvétel vége felé tessék nagyon figyelni. Norah Jones egyszer lezárja a nótát, aztán meggondolja magát, készít még egy kódát. Úgy vélem, azért, mert nem igazán tetszik neki a dobos játéka, mintha túl hangos lett volna, szétverte a muzsikát, ez a csodálatos lány nem akarja, hogy ez a hangulat maradjon a hallgatóban. Lecsöndesíti a dobost, rá is néz, csak hátulról látjuk, de a tekintete valószínűleg azt mondja: na látod, így már jó. A dobos bólint, megértette.

Kórház

Azt olvastam, hogy „az új budai kórházról tárgyal Tarlós Lázárral”. A két tárgyaló fél közül az egyik vélhetően a Tarlós nevű fővárosi főpolgármester, jóindulatunk jeléül tételezzük fel, hogy a másik az a beteg koldus, akit Jézus feltámasztott, mert így legalább a tárgyaló felek egyikének volna valami köze a kórházhoz, amennyiben Lázár beteg volt és ebbe belehalt, majd feltámadt, ilyenformán találkozott már közegészségügyi problémával. Ebben az esetben is javasolnám, hogy Lázár helyett inkább egy építészt kérjenek föl, és az sem baj, ha van ott valaki, aki igazán ért a gyógyításhoz.

A gond az, hogy nincs senki, aki felkérhetne bárkit, mert azokon a helyeken, ahol az ügyeket intézni kellene, politikusok pöffeszkednek, és ők azt hiszik, van közük például egy kórház építéséhez. Holott mint tudjuk, az égvilágon semmihez nincs közük, a puszta „foglalkozás” választásukkal kijelentkeztek a komolyan vehető emberek köréből. Úgyhogy majd egyszer lesz valahol egy valamilyen kórházunk. Ha lesz is, azt már most bizonyosan lehet tudni, egy nem megfelelő épület lesz egy nem megfelelő helyen.

Mégis csak jó lett volna az a beteg koldus.